Győrköc idén is

-
Idén is sikerült eljutni, ismét anyuval, András ugyanis elutazott hétvégére a régi haverokkal, akikkel sok éve nem látták egymást. Először kicsit mérges voltam miatta, aztán végülis anyunak meg örültem. Mindenesetre Ádámnak amikor elkezdtem a Győrköcről beszélni, onnantól kezdve menni akart, nem értette, hogy majd csak hétvégén lesz, minden nap könyörgött, hogy menjünk a Győrköcre. A fesztivál egyébként kiváló fegyelmezésri eszköz is volt pár napig, lehetett vele "zsarolni" a gyermeket, hogy mi lesz ha nem viselkedik rendesen.
Szombat délután mentünk csak be, bár első gondolatom egy egésznapos program lett volna, de a nagy meleg miatt változott a terv. Kinéztem egy "babakocsis" buszt, és fél 4-kor bementünk. Ádámnak már a buszozás is élmény volt, sőt mindenki tudhatta, hogy hova megyünk, mert fülig érő szájjal ismételgette, hogy "Megyönk a Győrköcre!". A buszról leszállva aztán meg percenként kérdezte, hogy ott vagyunk-e már, és minden Győrköc-ös plakátot el kellett olvasnom. (Mindegyiken ez volt: "Kicsi vagyok, székre állok, onnét egy nagyot kiáltok: Győrköc fesztivál). A Győrköc Fesztivált pedig ő kiabálta, egész úton, örömmel, mosolyogva, mindenkinek. Meg is hatódtam a boldogságán.
A szokásos helyen regisztráltunk, adtam a fiúkról egy közös fotót, ők pedig kaptak 1-1 karszalagot. Bálint a lábára kapta, Ádám a csuklójára, bár elég nehéz volt meggyőzni, hogy ez kell, mert egyszerűen semmit nem visel el. (Se egy tetkó, bélyeg, semmit). Először fotókat csináltunk, de sokat nem, mert Ádámnak azért az annyira nem volt izgi, hogy lyukakba dugjuk a fejünket és a fotókon csak a fejünk látszik egyéb rajzolt alakzatokban. Kipróbáltunk 1-2 dobálós játékot, de ebben még annyira nem volt ügyes, így tovább mentünk. az első fél órában csapongtunk ide-oda. Nem nagyon tudtuk merre menjünk, hol kezdjünk. A Széchenyi téren szuper vizes dolgok voltak, és lehetett volna autót, motort is vezenti, de Ádámot nem érdekelte. Volt ott egy ugrálóvár is, na az érdekes volt, azt kipróbálta. Aztán fagyiztunk a Pálffy-ban, ahol tejmentes fagyit is árulnak, de Ádám nem ette meg, annyira izgatott volt. Aztán mentünk a Virágpiac felé, ott is volt ugráló vár, azt is kipróbáltuk. Volt ott egy hely ahol ágyon lehetett ugrálni és közben párnacsatázni. Majdnem engedtem Ádámnak, de aztán előttünk esett le egy 8 év körüli kislány, és már fordultunk is tovább. A hídról hiányoltam a színes napernyőket, szerintem (és ahogy olvastam mások szerint is) írtó hangulatosak voltak tavaly és egy kis árnyékot is adtak. Először jobbra mentünk, megnéztük egy rövid bábelőadást, aztán kis házikókban lehetett főzni, fákról gyümölcsöt szedni, és itt Bálint is tudott falovacskán hintázni. Ádám itt nagyon jól érezte magát, elég sok időt eltöltöttünk itt. Itt is volt egy kisebb ugráló vár ( a nagyra csak 5 év fölöttiek mehettek), azt is kipróbáltuk - mármint a kicsit. Aztán mentünk a Radó szigetre. ahol megint csak akadt 1-2 ugrálóvár és egy-két faházikó, ahol elidőztünk. Bálint egy helyet kivéve végig a babakocsiban volt, és egész jól bírta a délutánt. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek, és valószínű ez évről-évre csak jobb lesz. Jövőre már Bálint is játszhat pár dologgal, Ádám meg további játékokhoz fog felnőni. Én nagyon hálás vagyok ezért a rendezvényért, szerintem érdemes az ország más városából is ellátogatni erre a 3 napos ingyenes rendezvényre, melyre egy fotó a belépő.

Az idei belépő fotónk:














Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ádámnak kistestvére lesz

-
Hosszú bejegyzés következik, melyet különböző okokból eddig nem akartam megírni. Most hogy már a családdal megosztottuk a nagy hírt, itt is elmesélem. :) 2013. november 14. Hol is kezdjem, hol vágjak bele a közepébe? Szeptember 12-én elmentem végre rákszűrésre Dr. H.Z. magánrendelésére. Nagyon jó fej volt, sokat beszélgettünk vizsgálat közben, szóba jött a lombik is, mondta is, hogy tök jó, hogy vannak fagyasztott embrióink, mert nagyobb az esély a teherbeesésre velük. Nyilván el is magyarázta miért, most ezt nem részletezném. Aztán megbeszéltük, hogy hívni fog, ha valami gond lenne az eredményemmel, de nem hívott. Végül egy hónappal később aztán   ő volt a vonal másik végén, és elmondta, hogy P3-as lett az eredményem, de ne ijedjek meg, mert valószínű gyulladás van a szervezetemben, 3 hónap múlva megismételjük a vizsgálatot. Aztán telt az idő, a petefészkem sokszor szurkált, sokat gondolkodtam mitévő legyek, elmenjek-e hamarabb, írjak-e a dokinak, hogy szeretnék hamar...
További információk

Rohadt rák

-
Egy csomóban van a gyomrom. Dühöt érzek és elkeseredettséget. Talán nem is gyermekeim blogja lenne a legalkalmasabb hely arra, hogy dühöngjek, de mégis úgy érzem, hogy meg kell osztanom, hiszen velünk történik, velünk történt.  2012-ben, amikor Ádám született, anyukám élettársánál rosszindulatú daganatot találtak. Rá pár hétre öcsémnél is. Akkor még eszembe sem jutott, hogy rossz vége is lehet, mind bizakodóak voltunk. Hiába mondták az orvosok, hogy sajnos édesanyám párjának olyan rákja van, amit nem szoktak tudni gyógyítani, de ezt az ember nem tudja elfogadni, és ő is harcolt sokáig. 2 évet mondtak kb., szegényt másfél év alatt elvitte a rák. Öcsém viszont meggyógyult és ezért hálásak is vagyunk!  Aztán januárban egy vasárnap hívott apukám, hogy meghalt Ivett unokatesóm, rákos volt. Mondtam neki, hogy biztos rosszul tudja, Ivettnek semmi baja, és a másik unokatesóm a beteg, Szandra. De a hír igaz volt. Ivettet 3 hónap alatt vitte el a rák. Köhögött, egyre csúnyábban, el...
További információk

Melyiket szeressük?

-
Kész, elvesztünk a rengetegben, megkeveredtünk, újratervezés! Ma megnéztünk egy bababoltot, hogy felmérjük a babakocsi kínálatot. Egyrészt rohadt drágák voltak - főleg a kedvenc, másrészt én itt is elsőre külsőleg ítéltem (mint általában az autóknál). Aztán hazajöttünk, megint keresgéltem a neten, aztán fórumokon vélemények után kutattam, mert azért mindig az emberek tapasztalatai azok amik legjobban tükrözik a valóságot, és odajutottam, hogy akkor most mi legyen, mert a kedvencnek leszólták a súlyát és a méretét. Aztán úgy döntöttem, hogy jó, akkor nem keresek típusokat, inkább megnézem mire érdemes figyelni vásárláskor, mi a jó a babának, mi az amire nekünk szükségünk lehet! Így ami fontos: - a színe (bocsi, de tényleg számít, hogy milyen kocsit kell nézegetnem éveken keresztül) - bolygosítható nagyobb méretű kerék - átfordítható tolókar - olyan ami elfér a miniatűr liftünkben - van hozzá mózeskosár - állítható legyen a tolókar magassága - ne legyen drága...
További információk