Győrköc - idén is

Meg kell valljam, nem terveztünk idén elmenni. Nagyon sokan vannak, nagyon sokat kell mindenre sorbaállni, és persze mindig van valami hiszti vásárfiák megvétéléért. Gondoltuk idén elmegyünk inkább fürdeni helyette, de sajnos nem olyan volt az idő. Aztán végül délután mégis rászántuk magunkat a fesztiválozásra. A gyerekek nem is tudtak róla, a meghívókat is eldugtam előlük, amiket a város minden évben küld nekik. Persze aztán volt öröm, hogy megyünk. A szokásos karszalagos regisztrációnkkal kezdtünk, ahová fotót most sem vittünk, azonban elég volt a telefonon felmutatni egy képet a gyerekekről. Aztán a Radó sziget iránya felé vettük az irányt, ott szokott lenni mindig a legtöbb értelmes dolog. Épphogy csak beértünk a városba, Bálint persze rögtön éhes volt, és természetesen mindez a kürtöskalácsos előtt jutott eszébe. Az egésznek a szépsége csupán annyi volt, hogy Ádám szigorú diétájába ez most nem fér bele, így ő elkeseredett, hogy ő akkor mit ehet. Már majdnem engedtem, hogy akkor egy kicsit csipegethet belőle, de ő közölte, hogy NEM, NEM ESZIK, MERT ALLERGIÁS RÁ! Szóval nagyon de nagyon büszke voltam rá. Ígértem neki dupla gombóc fagyit, de aztán találtunk neki is ételt, amit ő is ehetett. (Sült krumpli - az a chipses barbaceu szósszal). Így már teljes volt az öröm. 

A játékok a szokásosak voltak, mint minden évben. Általában 2-5 percet kellett sorbaállni, a fiúk türelmesen ki is várták mindig a sorukat. Néha már nekem kellett szólnom, hogy nem kell mindenkit maguk elé engedni, mert persze volt olyan aki simán beállt mások elé (szülővel!). Egyszer kaptam csak majdnem gutaütést, amikor Bálinttal 15 percig álltam sorba a Ripper fivérek bukfencező szőnyegénél, majd amikor végre sorrakerültünk, Bálint sarkon fordult és másfele vette az irányt.