Ádám mandula műtéte

Már régóta horkolt Ádám, és ez sajnos egyre jobban erősödött, főleg ha valami olyan virágzott, amira erőteljesebben allergiás volt. A horkolás mellett meg egyre többször előfordult olyan, hogy nem vett levegőt alvás közben a száján, légzéskimaradásai voltak.

Idén aztán már olyan mértékűvé vált az egész, hogy hiába kapta az antihisztamint, a szteroidos orrsprayt (Claritin, és Flutirin), hogy végül felkerestünk maszekban egy fül-orr-gégészt. Március 14.-re kaptunk időpontot Vasvári Gergelyhez, akinél elmondtuk a panaszunkat, amit a vizsgálat során ő is alátámasztott. Ráadásul nemcsak az orrmandulák voltak megdagadva, hanem a garatmandula is.Igazából az allergiától megdagadtak az orrmandulák, ami miatt folyton szájon át lélegzett, de emiatt olyan terhelésnek voltak kitéve a garatmandulák, hogy azok is megduzzadtak. És ezekből egy csomó dolgot vissza lehetett vezetni amit okozhatott, úgy mint gyakori felsőlégúti megbetegdések, fülgyulladás, rossz étvágy, fáradság a rossz alvástól, bamba arc.... A doktor úr a műtétet javasolta, garatnál csak a felezést, mert begyulladva ritkán szokott lenni, csak a mérete indokolta a beavatkozást. Így a szerepe is megmaradhatna, ami miatt jó ha megvan. Aztán elmodta, hogy ő már nem műt a győri kórházban, de megadta egy doktornő elérhetőségét, akit jó szívvel ajánlott. Kb. két nap múlva hívtam a doktornőt (Gurabi Dórát), aki rá pár napra fogadott is minket a kórházi szakrendelésen. Ismét megvizsgálta Ádámot és ő is indokoltnak látta  műtétet. Aztán lapozgatni kezdett a határidő naplójában és kaptunk is időpontot május 7.-re, műtétre. Nagyon meglepődtem, mert aránylag hosszú várakozási időt mondtak, de másfél hónapra rá már volt időpontunk. Megkaptuk a  műtét előtti teendőket, és a műtéti papírokat is. A műtét előtt szükség volt egy audiológiai vizsgálatra, illetve vérvételre, amit a gyermekorvos vett le egy héttel a műtét előtt.

Az audiológia vizsgálatra András vitte el Ádámot egy pénteki napon, ahol bebizonyosodott, hogy abszolút nem volt átjárható egyik füle sem a nagy orrmandulák miatt. Vérvételre április 30.-án vittem a gyermekorvoshoz éhgyomorra, hol kb. 4 ampulla vért vett le, ebből egyet be is kellett vinnem a kórházba, az kellett a vércsoport meghatározáshoz ( A pozitív). Szerencsére minden rendben volt, csak arra kellett vigyáznunk, hogy kicsit se legyen beteg Ádám a műtét előtt, betaknyosodni sem szabadott. Védtem mindentől, etettem vele a C és D vitamint és a probiotikumot is. Oviba végig ment, de az utolsó hétvégén már nem mentünk sehova, mert nagyon lehűlt a levegő, és féltem nehogy a finishben legyen beteg.

Május 6.-án reggel fél 8-ra kellett mennünk a kórházba a füll-orr-gégészetre. Megvizsálta a doktornő, majd felküldött minket a gyerekosztályra (C1 épület, 2. emelet) a műtéti papírokkal, ott felvették Ádámot az osztályra - de aznap még hazamehettünk. Az osztályon más másnapi műtétre várakozo gyerkőccel is megismerkedtünk, úgy mint Lizával, a hosszú fekete hajú kislánnyal, Kittivel, aki kicsit már nagyobb volt, a 4 és fél éves Leventével, aki csak tubusra várt, illetve Katinkával, a 3 és fél éves kislánnyal, aki a nagymamájával és apukájával érkezett és ugyanolyan műtétre várt mint Ádám. A gyermekosztályról az altató orvoshoz mentünk, akire nagyon sokat kellett várni (délelőtt műtáteknél volt) így csak kb dél körül kerültünk be hozzá. Ő elmondta a kockázatokat, megvizsgálta Ádámot, felírt fontos információkat Ádámmal kapcsolatban. Miután végeztünk, felvittem a papírokat a gyermekosztályra és még volt egy körünk az Audiológiára (A1 épület, Fszt. 26.-os ajtó), ahol még egyszer megnézték Ádám hallását, ami sokat nem változott az előzőhöz képest. Kb. 1-re értünk haza, Ádám má nagyon unta az egészet, elfáradt, nyűgös volt. Egy fokkal nyugodtabb voltam, már csak egy éjszkát kellett kibírnunk, mert persze az utóbbi egy hétben már nagyon izgultam, hogy nehogy megfázzon, baja legyen, Az altatóorvos is nagyon határozott, megbízható orvosnak tűnt, az ő vele való konzultáció is megnyugtatott.

Másnp reggel 7-re kellett mennünk. Reggel elvittük Bálintot oviba, majd András kocsival elvitt minket a kórház parkolójáig. Ádám nagyon lelkes volt, feldobott, tetszett neki a környezet, az ágy, a tv a szobában, a játszószoba, fel volt pörögve. A 2052-es kórterembe (folyosó legvégén baloldalt) kerültünk Levivel együtt, akinek tubust helyeztek a fülébe, így ő még aznap haza is mehetett. Ő volt a második a műtéti listán. A vérzéses betegekkel kezdtek. Átöltöztünk pizsamába, majd kb. 3/4 9 körül kapott egy zselé zserű nyugató kúpot a fenekébe, amitől rövid időn belül kissé bódulttá vált. Nevetgélt, imbolygott, majd amikor jött érte a két szimpatikus nővér, elbújt előlük a takaró alá és ott is maradt. Akkor már eléggé üveges volt a tekintete, és már nem nagyon volt magánál, de azért még engem észlelt, szerette volna ha megyek én is, de nem sírt, hisztizett miatta. A liftig kísérhettem, ott aztán nekem vissza kellett fordulnom és az osztályon várnom amíg visszatolják. Körülbelül 9-kor vitték és, és a nővér fél 10 körül mondta, hogy most került be a műtőbe Ádám. Egy olyan fél óra múlva az altatóorvos feljött, és akkor odaszólt, hogy minden rendben volt, majd egy jó negyven perc múlva hozták csak vissza. Hasra volt fektetve (így is kellett maradnia egy másfél óráig, hogy ne menjen le a váladék a gyomrába), enyhén véres volt a kis arca, akkor nagyon elesettnek látszott, és én akkor sajnáltam igazán, rossz volt látni. Sajnos hamar megébredt így az altató hatását még érezte és sírdogálni kezdett, kettőt látott. A játszószobába akart menni, enni akart (aznap azt egyáltalán nem lehetett), kb. egy óráig elég rossz volt a közérzete. Aztán egyszer csak jobban lett, és akkor telefonozni szeretett volna. Nem sokkal utána hoztak neki teát, kortyonként el lehetett kezdeni inni, igaz ez nehézkesen ment az elején, mert ő éhes volt és nem szomjas, hát értsem meg. András 4 körül jött meglátogatni (Bálintot Csilláék vitték el oviból és náluk volt egy ideig) Ádámot és amíg ott volt, kiosontam enni a folyosóra, mert Ádám előtt nem akartam, de akkor már nagyon éhes voltam én is.

Este kapott Ádám cataflam cseppet, mert fájdogált a torka. A fürdést nem engedték, nehogy a meleg víz vérbőséget okozzon és baj legyen. Mivel éhes volt, javasoltam neki, hogy próbáljunk meg hamar elaludni, hogy hamar reggel legyen és mihamarabb ehessen. Azt kérte ébresszem fel hajnalban amikor már ehet, de tudtam, hogy emiatt nem fogom felkelteni hacsak magától nem ébred fel. Mellette aludtam az ágyban, kissé szűkösen, összebújva. Este Geronimo Stilton-t olvastam neki tableten. Másnap én korábban keltem mint ő, amikor már felébredt lementem a büfébe kávéért, illetve már hoztak neki reggelit is. Pudingot adtam neki előtte, de csak a felét ette meg, de másfél szelet üres kenyeret benyomott. A kezelőben megvizsgálta a doktornő is, mondtam neki, hogy ezidáig nem nagyon ivott, és mondta is Ádámnak, hogy már pedig az fontos, és hogy ha minden jól megy, csütörtökön reggel haza is mehetünk (egy nappal korábban mint amit korábban mondott). A csajok, Lizi és Kitti haza is mehettek ebéd után, mi pedig nem kaptunk szobatársat ami azért így kényemesebb volt. A torkára fájdalomcsillapítót azért kellett kérni többször is. Délután jött megint András, hozta Bálintot is, akivel én elmentem egyet Mekizni, míg András Ádámmal volt. Este már zuhanyoztunk is, ami nagyon jól esett Ádámnak is. Az éjszakát nehezeh kezdte, nem kapott levegőt az orrán, a száján meg nehezen vette, úgy mint régen, már ott voltam, hogy  szólok egy nővérnek, de aztán megtalálta a megfelelő pozíciót és nyitott szájjal, de végig aludta az éjszakát. Csütörtök reggel (máj.9.-én) reggelit már nem kaptunk, a reggeli vizitnél doktornő meg is vizsgálta Ádámot a kezelőben, megkaptuk a zárójelentést, az intrukciókat és haza is jöhettünk. Ekkor már gyülekeztek a következő műtétesek, a mi szobánkba is beköltöztek új kis lakók. Kontrollra következő hét csütörtökre kaptunk időpontot, 14 órára.

Most már itthon vagyunk, Ádám jól van. Ugrálnia, lehajolnia nem szabad, ezt a legnehezebb megállnia. Csípőset, szénsavasat, nem ehet nem ihat, illetve olyat sem ami karcolhatja a torkát. Fegyira rákédeztem, engedélyezte a doktornő.

Szerettük volna egy kis borítékkal megköszönni a doktornőnek a munkáját, de mondták is, illetve láttam is, hogy nem fogad el pénzt. Majd a kontrollon viszek neki is, és az osztálynak is valami apróságot.