Megkezdtük az iskolát (első hét)
Szeptember 2. (hétfő)
Szeptember 3. (kedd)
Reggel vinni kellett mindenféle felszerelést rajzra, technikára, tisztasági csomagot. Ebben Csilláék segítettek, Csabi hozta el autóval a sulihoz a cuccokat. Az iskolatáskát így is én cipeltem,mert bár Ádám szerette volna, de nagyon nehéz volt (lemértük, 5 kg), és nem bírta egy idő után. Munkahelyemre elvittek Csilláék, mert elkéstem volna. Délután 4-re mentem érte (Bálinttal és Csillával), a tanító néni mondta, hogy már nagyon hiányolt, elfáradt délutánra. Nem is volt gond az elalvással. Sokat nem mesélt, a kajája nem volt jó, vmit haza is hozott, amiről nem tudták eldönteni, hogy mi. Amit nem értek, miért kap gluténmenteset, ha arra nem allergiás????
Néhány könyvet beszedett tanító néni, gondolom azok majd később kellenek. Suli után fagyiztunk, mert szép idő volt.
Szeptember 4. (szerda)
Reggel felkísértem Ádámot, majd 4-re mentem érte Bálinttal (illetve Csillával, aki Emmáért ment). Miután kijöttek, rögtön mesélte, hogy egy kisfiú azt mondta neki, hogy cigány. Nagyon mérges lettem, kérdeztem, szólt-e tanító néninek, de szerencsére igen, aki egyből intézkedett. Itthon este amikor ketten voltunk, azért kértem mesélje el mi történt. András meg később elmondta neki, hogy mit jelent, és kikre mondják, és hogy ez nem csúnya szó, csak sajnos van aki úgy használja. Tőlünk nem szokta a gyerek hallani, mi erre nagyon figyelünk, pont az ilyenek miatt, mielőtt valakire használná, csúfolódna vele. A suli jó volt, ma is úgy kaptam meg a tanító nénitől (Betti néni), hogy elfáradt a gyermek. Mesélte Ádám, hogy éneken ő elkezdett két dalt (tanító néni kérésére), és a többi kisgyerek meg énekelte utána, mert ők is ismerték. Angolon egy szivárványos dalról énekeltek, amit meg is tanult, és rajzon pedig szivárványt kellett rajzolniuk. Most már 1-2 könyvben volt megoldott feladat is, csupa olyan amit oviban is csináltak. Ma az ebédje ismét gluténmentes volt és bár csak ebédre van befizetve, kapott tízórait is (gm kenyérrel).... hjajjj, nagyon gondolkodom, hogy én vigyem neki az ebédet is.
Szeptember 5. (csütörtök)
Reggel Andrással együtt vittük a fiúkat oviba, suliba. Mivel hamarabb odaértünk, és felmentünk Ádámék termébe, a tanító nénin és egy gyermek-szülő pároson kívül nem volt még ott senki. Kicsit kellemetlen volt, mert még nem lehetett volna felmenni, és állítólag ez el is lett mondva korábban, de hát a sok infó.... keveredik még ezerrel. Persze nem kaptunk letolást, és sikerült is pár szót váltani. Mondta Claudia tanító nő, hogy mennyire elfáradnak a gyerekek, de még így is próbálnak figyelni, és mindig kérdezgetik, hogy mikor mennek ki az udvarra. Délután amikor mentünk Ádámért, és kérdeztem tőle, hogy mi volt suliban, a válasz csak annyi volt, hogy "Ugyanaz, mint tegnap!" Hát igen, az ilyenfajta kérdésekre nem igazán válaszolgat, viszont néha magától kezd el mesélni, amikor valami olyan szituációba kerülünk, amiről eszébe jut egy sulis történés. Azt viszont mesélte, hogy az a kisfió aki csúnyát mondott rá, egyébként tök kedves vele, és hogy egy másik kisfiúval (talán Matyival) az űrről beszélgettek. Szünetekben a folyosón szokott találkozni a régi ovis társakkal és zombisat játszanak. :D Délután jöttek Dia barátnőmék Győrbe, és eljöttek a sulihoz, ott fagyiztunk, majd játszótereztünk kicsit, de a végére Ádám már rottyon volt, nagyon elfáradt.
Szeptember 6. (péntek)
Pénteken csak 5 órájuk van Ádáméknak (a többi napon 6), így a héten még el lehetett hozni őket 12:45-kor. Mivel én a munka miatt nem értem volna oda, Csillát kértem meg, hogy hozza el Ádámot. Beírtam az üzenőfüzetébe az időpontot és azt is, hogy Csilla hozza haza. Hozta haza a tornazsákját, hogy kimossam a felszerelését.... hát, drága gyermekem végig egy pólóban volt, az is olyan gyűrött volt, hogy példátlan. Úgyhogy hétvégén megtanítottam egy könnyű hajtogatásra és megkértem, hogy ne csak egy pólóval nyomja végig a hetet, van ott még másik póló is. Mivel napközira nem maradt, ezért hozott haza házi feladatot is matematikából, amit vasárnap csináltunk meg. (vonalak húzása, nyilak színezése is).
Vasárnap aztán azt mondta:
- Anya, én úgy várom a holnapot!
- Igen, Kicsim? - közben fülig ért a szám, hogy a gyerek várja az iskolát... mire Ádám:
- Igen, mert holnap lesz a névnapom!
Ádám első osztályos lett. Szeptember 2.-án, hétfőn volt az évnyitó, ahová én is elkísértem. Csinosban (fehér ing, szürke rövid csini nadrág) kellett menni, és csak az első osztályosokra koncentráltak. Bálintot leadtuk az oviba, ő nagycsoportot kezdett az idén, majd Csilláékkal (egész család) elsétáltunk a sulihoz. Kint vártunk az udvaron, hogy a tanítónénik összeszedjék a gyerekeket. Ádám sokat bújt, látszott, hogy izgult. Amikor a taniító néni összeszedte őket, kétségbeesett arccal nézett rám, de zokszó nélkül ment és csinálta amit kértek. Az egész aula székekkel volt tele, és teljesen szétszórták az elsősöket. Ez azért volt, mert minden kis elsős kapott egy 7. vagy 8. osztályos tanulót, aki később aztán felkísérte az osztályába. A műsor nem volt hosszú, kicsit beszélt az igazgató, volt két műsorszám (néptánc, és ugrálókötél), illetve az elsősök a mellettük ülő nagytól kaptak egy Arany János Ált. Isk. kitűzőt, amivel hivatalosan is befogadták az új kis diákokat. Ádámot egy lány kísérte, egy olyan lány, aki előtte 2 nappal kézenfogva hozta oda hozzám Ádámot, mert elesett a biciklivel. Nagyon kicsi a világ. :)
A műsor után a nagyok felvitték a kicsiket a termükbe és mi szülők meg mentünk utánuk. Ádám a legutolsó padban ült, jobb oldalon, a pad jobbján (már csak itt volt hely), és nagyon boldogan nézegette a padján lévő felszerelést. Ott voltak a tankönyvek és az ingyenes füzetcsomag. Pár mondatot elmondott a tanító néni, mindenki kapott egy katicát, melyen pár kedves gondolat szerepelt, majd a szülőktől elköszöntek, és csak délre vártak minket vissza. Megkezdték a gyerekek. Nagy izgalommal mentünk értük Csillával. Fent a második emeleten a termük előtt vártuk őket, vártuk, hogy visszajöjjenek az ebédelésből. Ádámnak sajnos nem érkezett meg az ebédje, így azt amikor mentünk haza a portán kaptuk meg (sajna továbbra is borzalmas). Nagyon tetszett Ádámnak az első nap, bár olyan sokat nem mesélt. Azt látom, hogy a tanító néni nagyon szimpatikus neki. Voltak a könyvtárban, megnézték az iskolát, rajzoltak, beszélgettek. András segítségével bekötöttem a könyveket, ragasztottam be könyvjelzőket, hosszú volt a délután nekünk is.Szeptember 3. (kedd)
Reggel vinni kellett mindenféle felszerelést rajzra, technikára, tisztasági csomagot. Ebben Csilláék segítettek, Csabi hozta el autóval a sulihoz a cuccokat. Az iskolatáskát így is én cipeltem,mert bár Ádám szerette volna, de nagyon nehéz volt (lemértük, 5 kg), és nem bírta egy idő után. Munkahelyemre elvittek Csilláék, mert elkéstem volna. Délután 4-re mentem érte (Bálinttal és Csillával), a tanító néni mondta, hogy már nagyon hiányolt, elfáradt délutánra. Nem is volt gond az elalvással. Sokat nem mesélt, a kajája nem volt jó, vmit haza is hozott, amiről nem tudták eldönteni, hogy mi. Amit nem értek, miért kap gluténmenteset, ha arra nem allergiás????
Néhány könyvet beszedett tanító néni, gondolom azok majd később kellenek. Suli után fagyiztunk, mert szép idő volt.
Szeptember 4. (szerda)
Reggel felkísértem Ádámot, majd 4-re mentem érte Bálinttal (illetve Csillával, aki Emmáért ment). Miután kijöttek, rögtön mesélte, hogy egy kisfiú azt mondta neki, hogy cigány. Nagyon mérges lettem, kérdeztem, szólt-e tanító néninek, de szerencsére igen, aki egyből intézkedett. Itthon este amikor ketten voltunk, azért kértem mesélje el mi történt. András meg később elmondta neki, hogy mit jelent, és kikre mondják, és hogy ez nem csúnya szó, csak sajnos van aki úgy használja. Tőlünk nem szokta a gyerek hallani, mi erre nagyon figyelünk, pont az ilyenek miatt, mielőtt valakire használná, csúfolódna vele. A suli jó volt, ma is úgy kaptam meg a tanító nénitől (Betti néni), hogy elfáradt a gyermek. Mesélte Ádám, hogy éneken ő elkezdett két dalt (tanító néni kérésére), és a többi kisgyerek meg énekelte utána, mert ők is ismerték. Angolon egy szivárványos dalról énekeltek, amit meg is tanult, és rajzon pedig szivárványt kellett rajzolniuk. Most már 1-2 könyvben volt megoldott feladat is, csupa olyan amit oviban is csináltak. Ma az ebédje ismét gluténmentes volt és bár csak ebédre van befizetve, kapott tízórait is (gm kenyérrel).... hjajjj, nagyon gondolkodom, hogy én vigyem neki az ebédet is.
Szeptember 5. (csütörtök)
Reggel Andrással együtt vittük a fiúkat oviba, suliba. Mivel hamarabb odaértünk, és felmentünk Ádámék termébe, a tanító nénin és egy gyermek-szülő pároson kívül nem volt még ott senki. Kicsit kellemetlen volt, mert még nem lehetett volna felmenni, és állítólag ez el is lett mondva korábban, de hát a sok infó.... keveredik még ezerrel. Persze nem kaptunk letolást, és sikerült is pár szót váltani. Mondta Claudia tanító nő, hogy mennyire elfáradnak a gyerekek, de még így is próbálnak figyelni, és mindig kérdezgetik, hogy mikor mennek ki az udvarra. Délután amikor mentünk Ádámért, és kérdeztem tőle, hogy mi volt suliban, a válasz csak annyi volt, hogy "Ugyanaz, mint tegnap!" Hát igen, az ilyenfajta kérdésekre nem igazán válaszolgat, viszont néha magától kezd el mesélni, amikor valami olyan szituációba kerülünk, amiről eszébe jut egy sulis történés. Azt viszont mesélte, hogy az a kisfió aki csúnyát mondott rá, egyébként tök kedves vele, és hogy egy másik kisfiúval (talán Matyival) az űrről beszélgettek. Szünetekben a folyosón szokott találkozni a régi ovis társakkal és zombisat játszanak. :D Délután jöttek Dia barátnőmék Győrbe, és eljöttek a sulihoz, ott fagyiztunk, majd játszótereztünk kicsit, de a végére Ádám már rottyon volt, nagyon elfáradt.
Szeptember 6. (péntek)
Pénteken csak 5 órájuk van Ádáméknak (a többi napon 6), így a héten még el lehetett hozni őket 12:45-kor. Mivel én a munka miatt nem értem volna oda, Csillát kértem meg, hogy hozza el Ádámot. Beírtam az üzenőfüzetébe az időpontot és azt is, hogy Csilla hozza haza. Hozta haza a tornazsákját, hogy kimossam a felszerelését.... hát, drága gyermekem végig egy pólóban volt, az is olyan gyűrött volt, hogy példátlan. Úgyhogy hétvégén megtanítottam egy könnyű hajtogatásra és megkértem, hogy ne csak egy pólóval nyomja végig a hetet, van ott még másik póló is. Mivel napközira nem maradt, ezért hozott haza házi feladatot is matematikából, amit vasárnap csináltunk meg. (vonalak húzása, nyilak színezése is).
Vasárnap aztán azt mondta:
- Anya, én úgy várom a holnapot!
- Igen, Kicsim? - közben fülig ért a szám, hogy a gyerek várja az iskolát... mire Ádám:
- Igen, mert holnap lesz a névnapom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése