Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

14.-én négyesben ünnepeltük meg a kis tökösünket. Az ajándékát még előtte nap sikerült megvennem az 1 éves státuszról hazafelé jövet az Anyukák boltocskájában. Sokat hallottam már a boltról, de csak most voltam először, és bánom is, hogy eddig nem. 14.-én délelőtt sütöttem meg a tortát, amit Ádám miatt tej- és tojás mentesre csináltam. "piskóta" tészta, belül epres krémmel, kívül vaníliás krémmel borítva. Egyre bátrabb vagyok, minden alkalommal eszembe jut valami, amit legközelebb másképp képzelek már el. Ádám nagyon várta Bálint szülinapját, a tortáját, a délutáni alvási is elég nyögve nyelős lett. Annyira izgatott tud lenni. András hamarabb hazajött a munkából, így délután - alvás után - meg is köszöntöttük a kis ünnepeltet. A tortával, és magával az ünneppel nem sokat tudott kezdeni, nem érti ő még, de a torta ízlett neki, és az ajándékoknak is örült. Figyeltünk Ádámra is, és egy kis apróságot ő is kapott, de sokkal jobban tetszett neki Bálinté.     A járás se...

  Kicsi Bálintunk ma éves lett!   Nagyon boldog születésnapot Kisfiam!   A torta kissé csajosra sikeredett, de Ő még nem fog érte haragudni. :)   (Jövök majd bővebben is...)

A rota óta valami megváltozott. Ádám olyan jól eszik, hogy csak na. :) Persze nem igaz ez mindenre, például a reggelivel és vacsival még vannak gondjaink, és nem túl változatos, de a héten eddig bármit eléraktam megette. Például székely káposztát..... csak lestem. És van, hogy repetázik. Pl. a "hengeresből", ami a tarhonyás husi, és már húst is eszik belőle. Ráadásul ránkszól, hogy mi ne együnk belőle sokat, hogy neki is maradjon. Volt, hogy már sírt is miatta, hogy András merészelt még enni vacsorára is. Tény hogy kap béres cseppet, de az étvágya már előtte is javult valamennyit. Kicsit kerekedett is az arca, jól áll neki. :) Bálinttal meg megkezdtük a tejtermékek bevezetését. Hiába akartam én betartani a doktornéni által előirányzott natúr és laktózmentes bevezetést, Bálint még gyümölccsel sem ette. Most szégyen-nem szégyen, kapott gyümölcsös krémtúrót - íz lecsúszott. Kíváncsi vagyok, hogy nála előjön-e az allergia. Mindenesetre elővigyázatosságból először nála is csak bő...

Idén is sikerült eljutni, ismét anyuval, András ugyanis elutazott hétvégére a régi haverokkal, akikkel sok éve nem látták egymást. Először kicsit mérges voltam miatta, aztán végülis anyunak meg örültem. Mindenesetre Ádámnak amikor elkezdtem a Győrköcről beszélni, onnantól kezdve menni akart, nem értette, hogy majd csak hétvégén lesz, minden nap könyörgött, hogy menjünk a Győrköcre. A fesztivál egyébként kiváló fegyelmezésri eszköz is volt pár napig, lehetett vele "zsarolni" a gyermeket, hogy mi lesz ha nem viselkedik rendesen. Szombat délután mentünk csak be, bár első gondolatom egy egésznapos program lett volna, de a nagy meleg miatt változott a terv. Kinéztem egy "babakocsis" buszt, és fél 4-kor bementünk. Ádámnak már a buszozás is élmény volt, sőt mindenki tudhatta, hogy hova megyünk, mert fülig érő szájjal ismételgette, hogy "Megyönk a Győrköcre!". A buszról leszállva aztán meg percenként kérdezte, hogy ott vagyunk-e már, és minden Győrköc-ös plakát...

Nálam nagyon aktuális... ezt a neten találtam az előbb. Nem is a megoldása miatt másolom ide be, hanem azok az érzések amiket leírt.... kicsit jó volt olvasni. Főleg a mai délelőtt után, ami miatt megint rettenetes nagy bűntudatom van, és nem tudom hogy egyáltalán mit érdemlek én, hogy jutottam már el megint idáig. Pedig már egyre jobb napjaim voltak, de megint robbantam... kétszer is. :( És amikor a kicsi már azért sír, mert a másik szobában az anyja veszekszik a naggyal, vagy éppen elveri a fenekét. Néha már arra is gondolok, hogy a végén még félni fognak tőlem. Úristen, hát itt tartok. Ezeket a sorokat ráadásul alig merem ide leírni, annyira szégyellem magam. Szóval itt az írás: Forrás: http://mamasuli.blogspot.hu/2014/12/indulatkezeles.html "Indulatkezelés Mottó: Az, hogy milyen ember vagy nem az érzelmeiden múlik, hanem azon, ami az érzelmek után következik.   Egy gyerek olyan indulatokat képes kihozni a szüleiből, amiről a legm...

Nem mondhatnám, hogy Bálint nagyon előre haladott lenne a fejlődését illetően, tök átlagos kisgyerek. Sőt, "drága" védőnénink beharangozta már előre a majd egy éves státusz kérdéseit, amelyek között meg fogja kérdezni, hogy hol az okos feje a Bálintnak, vagy hol a lámpa, és meg kell, hogy mutassa. Meg fogunk bukni a teszten.... pedig még kérdezgettem is tőle, hogy "Hol a lámpa Bálint?" De nem érdekli. :) Mozgása is átlagos, lépeget bútor mellett, kézen fogva, de nem hinném, hogy elindulna hamarosan egyedül is, de nem baj, ráér. Szókincse is az anya, Ádám és a napokban amikor nézegettük az állatokat, a kakas-t utánunk mondta, de úgy, hogy kaka.     Ma reggel pedig az történt, hogy épp mosogattam, a fiúk persze nem a szobájukban, hanem a konyhában játszottak az asztal alatt. Aztán egyszer csak Bálint azt mondta "kaka". Ádám pedig utána, hogy bekakilt a Bálint. Én meg kíváncsiságból odamentem szagmintát venni és bizony tényleg bekakilt Bálint. Örömujjo...

Nem tudom mi történt, hol rontottuk el, hova tűnt Ádám, mi van vele, miért csinálja, de kezelhetetlen egy ideje. Olyannyira, hogy  egész nap harcolunk, dacolunk, sarokban áll, kikap, ő bőg, én bőgök, idegroncs vagyok. Ez utóbbi persze nem annyira teljesen igaz, de tény, hogy gyomoridegem van a saját fiamtól. Aki bántja Bálintot, visszabeszél, és semmibe veszi a szavamat, kérésemet, a szabályokat. Amiket tud, mert amikor visszakérdezem, elmondja - vigyorogva. A sarokban sír, amikor kijöhet és megbeszéljük miért volt ott, már vigyorogva meséli. Aztán folytatja ott, ahol abbahagyta. Hisztizik az utcán, a boltban, és mindemellett mindent csak nekem enged csinálni. Senki semmit. Amikor elesik az utcán, a legkisebb botlásból sem hajlandó felállni, felsegíteni nem segítheti senki, csak anya, anya és anya. Most ott tartok, hogy 2-3-szor azt mondtam neki, hogy gyorsan kelljen fel, mert belemászik a bogár a nadrágjába, és ez használ, és felpattam és meg is feledkezik a "balesetéről", ...