Ádám 2 hónapos (oltása)
Igen, egyrészt Ádám tegnap 2 hónapos lett és ezzel egyidejűleg tanácsadáson megkapta a 2 hónapos oltásokat is, 2 szuriba sűrítve. Kapott Diftéria (torokgyík), Pertusszisz (szamárköhögés) ellen, aztán x-elve lett a kiskönyvében a Tetanusz, az IPV (gyermekbénulás), HiB (influenza ami agyhártya gyulladást okoz) Pneumococcus-t. 3 hónapos korában pedig meningococus-t fog kapni. Ez egy nem kötelező védőoltás, agyhártyagyulladás ellen véd ez is és majd lesz ismétlőoltása még 2-szer. Mi a beadatása mellett döntöttünk, legyen csak védve ez a kicsifiú! Kérdezte a védőnő tőlünk, hogy hoztunk-e rota vakcinát, hát én majdnem rávágtam, hogy "Nem, mert rohadt drága!!!" (40.000 Ft), de csak simán egy "Nem"-et mondtam. Tényleg marha drága az oltóanyag, akármennyire is szeretjük Ádámot, ezt az oltást nem finanszíroztuk meg.
Az oltástól én nem féltem, nem izgultam úgy mint általában szoktak a szülők. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltam benne biztos, hogy most kapja Ádám az oltásokat, mert a legutóbbi tanácsadáson amikor már a következő jövetelünkről volt szó, bent volt egy ikerpár kisgyerek és annyira sírtak, majd Ádám is rákezdett, és nem is tudtam figyelni mit mondanak pontosan.
A tanácsadáson - ahová András is jött velünk - először Ádám vizsgálata következett. Megmérték a hosszát és súlyát, majd végigtapogatta doktornő, meghallgatta sztetoszkóppal, és a mozgását nézte.
Ádám súlya 5290 gramm, hossza pedig 57 cm.
Amikor hasra fektette a doktornő, Ádám a szokásos pozícióba helyezte magát és kinyomta a kis felsőtestét és nézelődött. Hát mi (azaz Ádám) akkora dicséretet kaptunk!!! Tény, hogy Ádám ha hason van és éppen nem alszik, akkor kinyomja magát és nézelődik. Képes 30-40 másodpercig tartani a kis testét, majd elfárad, leenged, de szinte azonnal újra kinyomja magát. Annyira érdekli a sok látnivaló, hogy rengeteget "erőlteti" ezt a fajta mozgást.
Aztán doktornő kérdezte, hogy volt-e családban valaki, akinek befelé nőtt a mellkasa (csont), mert Ádámnak is olyan a kis mellkasa. Hát igen, apukámat műtötték is gyerekkorában, mert a befelé növő csont összenyomhatta volna a szerveket, öcsémnek és bátyámnak is ilyen a mellkasa, de őket nem kellett műteni. Azt mondta a doktornő, hogy reméljük Ádámot sem kell majd, mindenesetre ezt majd nézi neki folyamatosan.
Rákérdeztem amúgy a számomra nem egyértelmű bejegyzésre is a kiskönyvben, mely szerint vissza kell-e mennünk csípővizsgálatra az ultrahang lelettel (mivel Andrásnak gyerekkorában volt terpeszpelusa.) és a válasz igen volt. Úgyhogy sajna lesz mostanában még egy utunk, még nem tudom pontosan hova, de majd kiderítem.
Mindezek után követezett a 2 szuri. Szerencsére nem kellett lefognunk Ádámot, mert a védőnő segített a doktornőnek. De ott voltunk mellette, simogattuk az arcát, beszéltünk hozzá, mosolyogtunk neki, de nem mosolygott vissza édesem, szerintem tudta ő, hogy már készül valami "ellene". Aztán jött az első szuri és drágaságunk olyan sírásba kezdett, hogy elfelejtett levegőt venni. Elvörösödött fej, majd kérlelő nézés a szülőkre... aztán jött a második szuri, ami még tetézte a sírást. Kincsünket sokkolta a szúrás, mert még utána is sírdogált, de már biztos nem a fájdalomtól, hanem a hirtelen ijedtségtől. Először én ölelgettem magamhoz és közben imádkoztam le ne pisiljen a meztelen kis testével, aztán Andrásnak adtam át, aki ki is vitte a vetkőzőbe öltözni. Én maradtam még a vényekért, amiket a következő oltáshoz és a szemére kaptunk, mert a változatosság kedvéért most a másik szeme kezdett el váladékozni. A rendelőből közben hallottam még azt a panaszos kis sírását... biztos ismeritek, amikor úgy sír a baba, mintha panaszkodna, rövid kis szakaszokban sírdogál, minta mondogatná, hogy "de fááááááááj".... "de fáááááááj"..... "anyaaaaa, apaaaaa". Ilyenkor úgy sajnálom, és csak ölelgetném.
Itthon aztán elég kis bágyadt lett Ádám, egyre nyűgösebb és álmoskásabb. A combjain az oltások helye nem gyulladt be, nem lett meleg a kis bőre, és nem is volt neki érzékeny - csak mert olvastam, hogy másoknál borogatni is kellett. Szerencsére a láz is elkerül minket, bár nem voltunk tőle messze a 37,6-tal. De erre nem adtunk lázcsillapítót. A kis bágyadtsága abban is megmutatkozott, hogy elég nehézkesen, erőtlenül szopizott és kevesebbet is. Így többször raktam cicire és este fejnem is kellett kicsit szopi előtt, hogy meginduljon a tejci és könnyebb legyen Ádámnak a szopizás.
Ma már úgy tűnik minden rendben, bár még mindig nincs annyi mosoly és többet is alszik mint szokott. Közben ez a meleg ma még jobban beköltözött a lakásba, Ádámot le is mosdattam egy órája, de szegényem tök libabőrös volt utána. :)
Végül két kép, mert mostanában szinte mindig hozok róla 1-2 képet! :)
Az oltástól én nem féltem, nem izgultam úgy mint általában szoktak a szülők. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem voltam benne biztos, hogy most kapja Ádám az oltásokat, mert a legutóbbi tanácsadáson amikor már a következő jövetelünkről volt szó, bent volt egy ikerpár kisgyerek és annyira sírtak, majd Ádám is rákezdett, és nem is tudtam figyelni mit mondanak pontosan.
A tanácsadáson - ahová András is jött velünk - először Ádám vizsgálata következett. Megmérték a hosszát és súlyát, majd végigtapogatta doktornő, meghallgatta sztetoszkóppal, és a mozgását nézte.
Ádám súlya 5290 gramm, hossza pedig 57 cm.
Amikor hasra fektette a doktornő, Ádám a szokásos pozícióba helyezte magát és kinyomta a kis felsőtestét és nézelődött. Hát mi (azaz Ádám) akkora dicséretet kaptunk!!! Tény, hogy Ádám ha hason van és éppen nem alszik, akkor kinyomja magát és nézelődik. Képes 30-40 másodpercig tartani a kis testét, majd elfárad, leenged, de szinte azonnal újra kinyomja magát. Annyira érdekli a sok látnivaló, hogy rengeteget "erőlteti" ezt a fajta mozgást.
Aztán doktornő kérdezte, hogy volt-e családban valaki, akinek befelé nőtt a mellkasa (csont), mert Ádámnak is olyan a kis mellkasa. Hát igen, apukámat műtötték is gyerekkorában, mert a befelé növő csont összenyomhatta volna a szerveket, öcsémnek és bátyámnak is ilyen a mellkasa, de őket nem kellett műteni. Azt mondta a doktornő, hogy reméljük Ádámot sem kell majd, mindenesetre ezt majd nézi neki folyamatosan.
Rákérdeztem amúgy a számomra nem egyértelmű bejegyzésre is a kiskönyvben, mely szerint vissza kell-e mennünk csípővizsgálatra az ultrahang lelettel (mivel Andrásnak gyerekkorában volt terpeszpelusa.) és a válasz igen volt. Úgyhogy sajna lesz mostanában még egy utunk, még nem tudom pontosan hova, de majd kiderítem.
Mindezek után követezett a 2 szuri. Szerencsére nem kellett lefognunk Ádámot, mert a védőnő segített a doktornőnek. De ott voltunk mellette, simogattuk az arcát, beszéltünk hozzá, mosolyogtunk neki, de nem mosolygott vissza édesem, szerintem tudta ő, hogy már készül valami "ellene". Aztán jött az első szuri és drágaságunk olyan sírásba kezdett, hogy elfelejtett levegőt venni. Elvörösödött fej, majd kérlelő nézés a szülőkre... aztán jött a második szuri, ami még tetézte a sírást. Kincsünket sokkolta a szúrás, mert még utána is sírdogált, de már biztos nem a fájdalomtól, hanem a hirtelen ijedtségtől. Először én ölelgettem magamhoz és közben imádkoztam le ne pisiljen a meztelen kis testével, aztán Andrásnak adtam át, aki ki is vitte a vetkőzőbe öltözni. Én maradtam még a vényekért, amiket a következő oltáshoz és a szemére kaptunk, mert a változatosság kedvéért most a másik szeme kezdett el váladékozni. A rendelőből közben hallottam még azt a panaszos kis sírását... biztos ismeritek, amikor úgy sír a baba, mintha panaszkodna, rövid kis szakaszokban sírdogál, minta mondogatná, hogy "de fááááááááj".... "de fáááááááj"..... "anyaaaaa, apaaaaa". Ilyenkor úgy sajnálom, és csak ölelgetném.
Itthon aztán elég kis bágyadt lett Ádám, egyre nyűgösebb és álmoskásabb. A combjain az oltások helye nem gyulladt be, nem lett meleg a kis bőre, és nem is volt neki érzékeny - csak mert olvastam, hogy másoknál borogatni is kellett. Szerencsére a láz is elkerül minket, bár nem voltunk tőle messze a 37,6-tal. De erre nem adtunk lázcsillapítót. A kis bágyadtsága abban is megmutatkozott, hogy elég nehézkesen, erőtlenül szopizott és kevesebbet is. Így többször raktam cicire és este fejnem is kellett kicsit szopi előtt, hogy meginduljon a tejci és könnyebb legyen Ádámnak a szopizás.
Ma már úgy tűnik minden rendben, bár még mindig nincs annyi mosoly és többet is alszik mint szokott. Közben ez a meleg ma még jobban beköltözött a lakásba, Ádámot le is mosdattam egy órája, de szegényem tök libabőrös volt utána. :)
Végül két kép, mert mostanában szinte mindig hozok róla 1-2 képet! :)
Jaj, de jó, hogy túl vagytok rajta! Mi jövő héten megyünk és félek is egy kicsit.. Ádám nagyon ügyi volt és jó, hogy nem lázasodott be! Rotára kaptunk mi is receptet, de kicsit bizonytalan vagyok még..
VálaszTörlésNagyon ügyes fiú Ádám! A szuri helyét azért figyeljétek, mert 24 órán belül, bármikor begyulladhat, nehogy éjjel legyen gondja aranyomnak.
VálaszTörlés