Ádámunk 10 hetes

Nagyon nehezen mennek ezek a blogbejegyzések mostanában, valahogy erre már nem igazán jut idő általában.... 

Ádám betöltötte a 10 hetet! Furcsa, hogy a "Pacus" megnevezés szépen lassan kivonult a szóhasználatunkból, valahogy Ő már olyan Ádámos és nem annyira Pacusos. :) Mi nem becézgetjük az Ádám nevet, nekünk nem Ádi, Ádámka, hanem Ádám. Persze az nem zavar, ha más becézi, csak nekünk nem áll a szánkra. Az is igaz, hogy van helyette Manó, Szerelmem, Gyönyörűségem, KicsiKincsem, illetve galád módon András az ÉN beceneveimet már Ádámra használja, amivel eleinte jól meg is kevert, mert mindig azt hittem, hogy Nekem szól. Sőt egy időben rám meg a "Pacus-t" használta... :D

Ádám egyik pillanatról a másikra amúgy nagyot ugrott a fejlődésben, vagyis a kommunikációban. Rájött arra, hogy a mosolyával elvarázsol minket, és egyfolytában mosolyog. Valamelyik nap szopziás közben egyszer csak észrevettem, hogy nem szívja a mellemet, ránéztem, és észrevettem, hogy szinte alig várta, hogy szemezhessem velem és abban a pillanatban egy nagy mosolyt dobott oda anyukájának. 

Emellett 2 napja "dumál". Erről készült egy videó is, majd igyekszem felrakni - igaz elég rossz minőségű. Ez az "eöööö"-s beszélgetés teljesen levesz minket a lábunkról. Tegnap este már rég aludnia kellett volna, de valahogy roppant módon túlpörgött, és jelét sem adta az álmosságnak. Egy picit leraktam a nagyágyra, melléfeküdtem, gondoltam lenyugtatom, aztán mehet a kiságyba elaludni. Erre nem elkezdett vigyorogva dumálni??? :)))

Egyre jobban elvan a köré rakott dolgokkal. Persze csak nagyon rövid időkre. De Ádámra eddig nem volt jellemző, hogy egy színes plüss vagy kép lekötötte volna. Most meg a kiságyában mosolyogva nézi a rácsvédőt, sőt megtalálta a pelenkázó fölé felhelyezett képeket is. Ezekhez persze totál kifordul, hogy jól lássa. Kaptunk a kiságyra egy pörgő, zenélő, világító forgót is (ezt jól megfogalmaztam...). Ez a forgó barátainknál arra szolgált, hogy a picik elaludjanak tőle. Ádám extázisba jön amikor bekapcsoljuk. Jár keze-lába, marha gyorsan veszi a levegőt és kikerekedett szemekkel nézi a pörgő macikat. 

Tegnap meg arra mentem be a hálóba, hogy dumált. Erre az elején még azt hittem sírdogálás, de rájöttem ez már nem az, hanem próbálgatja a hangját. Nagyon pasis kis hangja van amúgy! :) Szóval bementem a kiságyban, és a hasra lerakott gyermekem már keresztbe feküdt a kiságyban és emelgette a fejét. Mintha ki kart volna nézni a kiságyból. Erről is készült videó - szintén telefonnal, gyenge minőségben. 

A kajálásunk beállt a 3 órás kajálásokra, éjjel pedig egyszer kelek Ádámhoz. Persze kivételek vannak, mint amilyen az elmúlt 2 nap volt, a napközbeni kétóránkénti evéssel és az éjszakai 3 óránkéntival.

Viszont megvolt az első átaludt éjszakánk is!!! Gondolom ez annak is köszönhető volt, hogy 11-ig nem akart aludni, de utána elaludt és reggel 5-kor kelt legközelebb. Utolsó kajálása meg 10 órakor volt. Tehát 7 órát kibírt anyatej nélkül. 

Az öltözködéssel nincsen gondunk, nem sír, elvan, nézelődik. Már az sem zavarja, ha szerencsétlenkedünk a fejénél a kis bodykkal. Amikor aztán az ujjával is bénázunk, akkor azért persze már jelez, hogy jó lenne ha sietnénk, mert az ő türelme is véges. 

A peluscserével mostanában kevesebb a gond. Nálunk ugye a gond a lekakilásokból fakad. A legutolsó 1-2 hete volt, igaz akkor szőnyeget is kellett sikálnom (a szőnyeg nem a pelenkázó előtt van, ennek ellenére jutott rá.)

Fürdéssel kezd problémánk lenni. Ádám pár centi híján végigéri a kádat, és ha a talpa éri a kád végét, egyből elrúgja magát. Marhára kell vigyáznunk, hogy be ne üsse a fejét. Nem is tudom hogy fogjuk megoldani amíg nem fog tudni ülni. Mert nőni ugye továbbra is nőni fog, de ülni meg még egy 3 hónapig nem. Eddig annyit tudtunk javítani a helyzeten, hogy nagy vízben fürdik, 3/4-ig engedjük a kádat vízzel. (Én néha utána abban fürdök meg a nagy kádba beleborítva a vizet.)

A hasfájásunk kezd alábbhagyni. Pontosabban még azért szenved tőle, de már nincsenek azok a keserves sírások. Ilyenkor "csak" sírdogál, és ha megtaláljuk a megfelelő pozíciót (leginkább kólika tartás, vagy combunkra fektetés hason), akkor megnyugszik tőle. Az infacolt már nem is adom két hete. 

A vizet még nem nagyon issza mindig, max 1-2 kortyot. Viszont tegnap főztem neki Mecsek teát, és abból megivott 20 ml-t. A védőnő továbbra is azt mondogatja, hogy az anyatej elég neki, de Ádám nem az a típus, hogy iszik belőle 1-2 kortyot és akkor elvehetem tőle. Azt meg nem akarom, hogy egyfolytában cicin legyen. Most már nem. Kiskorában ( :))) ) még természetes volt, hogy cicin volt szinte "egész nap", de most már próbáljuk a kajaidőket betartani. 

Napirendet nem alakítottam ki. Ez nem azt jelenti, hogy nincs, csak éppen hagytam, hogy Ádám alakítsa ki és nem ragaszkodok az órához. Egyedül a fürdést próbáljuk fél 8 körülre belőni, de persze előfordul, hogy később vagy korábban kerül rá sor. Szóval nekünk működik így is. Így is el tudunk menni vele boltba, sétálni. Csak éppen kicsit jobban alkalmazkodunk ebben mi hozzá. Másban meg ő alkalmazkodik hozzánk. 

A mondókákkal még nem tudom lekötni, pedig olyan szuper kis könyvet vettem neki. Az a címe, hogy Cirógató, és  pl. fürdéshez, öltözködéshez, altatáshoz vannak benne mondókák mellékelve instrukciókkal is szülőknek. Sőt megvettük neki gyermekkorom kedvenc könyvét is (Vidám mesék), aminek még most is ugyanolyan a borítója mint anno 25-30 éve.

A héten voltunk csípőszűrésen megint. Mivel Andrásnak volt terpeszpelusa anno (mint kiderült nekem is), ezért Ádámot többször ellenőrzik. Szerdán reggel 8 körülre mentünk a Szent Imre utcai rendelőbe, de tök feleslegesen, mert 12:30-tól volt rendelés. Így mentünk még egy kört. Ráadásul a nagyon undok, mogorva doktornő meg sem vizsgálta, csak a leleteit nézte meg. Majd Ádám 4 hónapos korában kell mennünk újra, akkor csinálnak egy röntgent is. 

A füle javult Ádámnak és a kis nyaka is. Bár a hétvégére készülhetünk megint, mert hőségriadót rendeltek el. De jön a nagyi szombat délelőtt és majd ő segít nekünk túlvészelni a hétvégét.

Amúgy András szerda-csütörtök megint magunkra hagyott, versenyen volt a munkahelyével. Tegnap este fél 9 körül ért haza. Mondtam is neki, hogy 1 teljes nap még oké egyedül Ádámmal, de tegnap (2. estére) már nagyon feszült voltam. Egyszerűen elfáradok estére, és a fürdetés, etetés, hasfájás miatt nem tudok még enni sem, ami még jobban vékonyodni kezd az a bizonyos cérna. Nem is tudom mi lett volna ha András elment volna külszolgálatra amíg ilyen pici Ádám. 

Végül egy kép, igaz nem tegnapról, hanem hétfőről:

Itt nem kínoztam a gyereket, hanem csak bebugyoláltam egy nagyon vékony kis takaróba, amivel teljesen lenyugtattam és pár perc alatt el tudott aludni Erről a baba nyugtató technikáról itt van egy videó is a youtube-n: http://www.youtube.com/watch?v=9J_2exbK8Zo&feature=g-hist 

A videókat meg feltöltöm ma-holnap.