Kicsi Pacáinkkal az ÉLET

   Ma bombariadó volt Ádámék sulijában. 11 után kaptam linket a hírről. Állítólag az ország 240 iskolában kaptak fenyegető e-maileket, abból egy győri iskola volt - pont a fiúk sulija. Már beszéltem vele, hazaért. Nem ijedtek meg. Nem kellett a sulit elhagyniuk, a termekbe mentek be órák alatt a rendőrök körbenézni, 1-2 kérdést feltenni nekik (pl. nem kaptak-e vagy találtak számukra idegen csomagot). Reggel azzal fogadott Ádám, hogy este befejezte az Egri csillagokat - jó sokáig olvasott, de végre elolvasta. Már csak az olvasmánynapló van vissza, az még egy hosszabb menet lesz. Tegnap moziban voltam Évivel (munkatársammal), megnéztük a Futni mentem c. filmet. Nagyon tetszett, tök jókat nevettünk.  Tegnap szabin is voltam, nőgyógyászatra mentem rákszűrésre 11:20-ra. Szerencsém volt, hogy nem a Busznyákhoz kerültem (Bálint focis társának az apukája), mert pont rendelt ő is. Valószínűleg élből kijöttem volna az ajtón. Dr. Maár Szabolcs rendelt, egy fiatal nagyo...

 Nem is tudom mikor voltak utoljára itthon nagynénémék Amerikából. Talán 2016-2017 környékén nyár elején. Akkor még kisebbek voltak a fiúk, talán még én sem dolgoztam (nem is emlékszem már), így több időt tudtunk együtt tölteni. Sajnos most már ez kivitelezhetetlen volt, hiszen a munka mellett az iskola sem olyan hely már ahonnan bármikor lehet hiányozni. Viszont épp tavaszi szünet volt, meg húsvét is, így könnyebb volt az időt beosztani. Bár ők már 5-én megérkeztek - szegényeknek az is kalandos volt, mert lekésték a csatlakozási gépüket, ami aztán szintén késett - mi szombaton, 8-án utaztunk Fehérvárra. Rögtön András anyukája felé, Nagyvelegre vettük az irányt, hogy előhúsvétoljunk. Jöttek Gyuriék is, ott volt Gábor kislánya és kisfia, illetve apukája és testvére is. Gyerekek megkapták a húsvéti csomagjaikat, voltak finom húsok, sonka, tojás, nagyon finom húsleves, illetve bögrés mákos süti is. Elég sokáig ott voltunk, utána mentünk apumhoz, mert ott aludtunk most mindannyian. Na ...

 Letelt az idő, András április 6-án hazajött Szentendréről, végzett a tanfolyammal, levizsgázott. Apu egészen április 3-ig volt itt nálunk. Sajnos a március 26-i (vasárnapi) Bozsik kupa betett neki, megbetegedett. Eljött megnézni a fiúkat a DAC pályára. Bálintnak délelőtt, Ádámnak délután volt meccse. S bár le tudott ülni, de mégis elfáradt. Volt hogy a meccsek helyszínei pályán belül változtak (Stadionban voltak), és kellett kicsit gyalogolni. Ilyenkor megizzadt, aztán megfújta a szél. Hétfőre be is lázasodott, 2 napig lázasan feküdt. Szerdára aztán már Bálintot is hazaküldték a suliból,mert volt egy kis hőemelkedése. Persze azt gondolta hogy így is mehet foci edzésre délután, úgyhogy mire hazaértem már edzőfelszerelésben várt otthon, felüléseket csinálva, hogy bizonyítsa, hogy ő jól van, tud menni edzésre. Persze nem engedtem, volt is sírás, meg "Rossz anya vagy". Nagyon lelkessé vált, főleg hogy az edző bizalmat helyezett belé, és megtette kapusnak, kapus mezt is kapott. A...

Tavaly (pont tegnap volt egy éve) hogy a fiúk focizni kezdtek. Bálint kezdte március 21-én, kb. rá egy hétre pedig Ádám is. Eleinte Bálint nagyon kis sete-suta volt. Sokszor csak állt a pályán, rágta a körmét, általában mindig szabadult a labdától ha hozzájutott. Ádámnak egy fokkal jobban ment, elég erősen tudott már akkor is rúgni, meg nagyon gyorsan futott, viszont esetlen volt a mozgása. Sokszor mosolyogtunk hogy kb úgy ugrál a pályán mint egy bakkecske. De aztán nyilván ügyesedtek, és bár idő kellett, de Bálint is megtáltosodott nyár végére és már bátran ügyesen küzd, és imád kapuban lenni. Vetődik, nem fél a labdától. A pályán is ha játszik mer futni, ügyesen passzol. Tetszik, hogy nem önzőzik, észreveszi a szabad embert, és nem a gólszerzés a célja. Ő örül a másik góljának is, hisz egy csapatban vannak, de persze nagyon el is tud keseredni ha vesztésre áll a csapata. Ádám ő más. Ő szeret gólt rúgni, próbálkozik is, és bár azért még mindig többet passzol mint a társai többsége, az...

 Vasárnap Sopronban volt meccse Ádámnak. Ilyenkor családilag szoktunk utazni, de minek után most András hétköznaponként Szentendrére jár, és csak hétvégén van itthon, ez most nagyon sok lett volna neki. Így végül Virgi vitt minket (Patrikkal és Márkkal), pontosabban Ádámot és engem. 13 órára volt megbeszélve a soproni érkezés, 14-kor kezdődtek a meccsek. Néztük Virgivel, hogy ráérünk fél 12-kor elindulni, kényelmesen odaérünk. Csak éppen nem számoltunk azzal, hogy a kocsiból pont most fogy ki a motorolaj, hogy annak a megvétele sem olyan egyszerű, mert nem lehet akármilyet a kocsiba tölteni. Virgi nekiállt telefonálgatni hogy melyiket vegye bele, csak elsőre pont senki nem vette fel. Amikor túljutottunk az izgalmakon s újra nekiindultunk, egy idő után feltűnt, hogy a GPS nem kevesebb km-t mutat, hanem kb. ugyanannyit mint amikor elindultunk Győrből. Valahol nagyon benéztünk egy kanyart és teljesen más irányba indultunk el, mert lassan már 14 órára sem volt biztos hogy odaérünk. A v...

Március 14-én, kedden 16:38-kor megcsörrent a telefonom. Öcsém hívott Messengeren, videóüzenetben. Elsőre nem is gondoltam rá - mert inkább simán telefonon szokott keresni - hogy ez a hívás most kicsit más lesz. Aztán pár mondat után felmutatta azt a kis képet, amit az ember nem tudott egyből nem kilőni, hogy bizony ott azon a fotó egy új kis élet látható. Kimondhatatlan örömöt éreztem, és a gyerekek is mellettem. Ádám egyből halkan megjegyezte magának, hogy reméli kislány. :D Egyébként a gyerekek azóta is sokszor szóba hozzák. Elmondják, hogy mennyire örülnek neki, és Bálint azt is hozzáteszi, hogy végre nem ő lesz a legkisebb a családban. Ádám már társast is kinézett a játékaik közül, amit gondolta odaadhatnánk a picinek. Azt látom, hogy tényleg várják, még ha nem is fogunk majd gyakran találkozni, hiszen Árpiék Fehérváron, mi Győrben. Árpi és Enikő egyébként tavaly ismerkedtek meg, de már akkor látszott hogy megtalálták a másikban azt a "nagybetűs Ő-t" akire az ember vár, ...

 4 év után újra elmentünk az evezős bálba. Nem indultam neki hű de nagy kedvvel, nem vártam, de nem is éreztem tehernek. Egyszerűen csak nem éreztem azt az izgalmat, mint régebben ha mentünk valahová. Ruhával sem nagyon vacakoltam. Úgy voltam vele, hogy van két ruhám, egy fekete és egy kék (ez utóbbit az esküvőnkre vettük), valamelyik csak jó lesz. András a feketét nem akarta, a kékhez viszont kellett kiegészítőket vennünk. Így szombat délelőtt még táskát, nyakláncot és a ruha fölé egy kiskabát/blézer szerűséget kerestünk. Lett is minden, András is vett egy cipőt magának.  Gyerekekre anyu vigyázott, egyébként is itt volt egy szűk hetet, hogy segítsen amíg András távol van. Hozzáteszem tényleg hatalmas segítség volt. Indította fiúkat reggelente, ment értük, főzött, takarított. Nagyon hálás voltam. Mivel az időjárás elég zordra fordult szombatra, szóba sem jöhetett buszozás, vagy séta. Kocsival mentünk, amit otthagytunk, haza pedig taxival jöttünk. Odafele megálltunk pénzt felve...

Szombaton reggel 8-ra időpontom volt fodrászhoz (12.000,-). András otthon volt, készítette a szombati ebédet, fiúk szokásos módon xbox-oztak, játszottak. Miután hazamentem én mosást intéztem, aztán ebéd után elmentünk Dechatlonba Bálintnak foci cipőt venni, amire apu adott pénzt névnapi ajándék gyanánt. Szeretett volna adidas predator cipőt, de ami még árban elment volna abból nem volt méretében, vagy éppen 20e Ft felett volt. Kapott egy kék - sárga Kipsta márkájú magasított szárral. Délután ők le is mentek kicsit focizni kettesben Ádámmal (nem az új cipőben), este meg négyesben néztünk egy nagyon gagyi netflixes filmet. Tényleg nagyon rossz volt. Nem is tudom miért néztük végig. Vasárnap én csináltam ebédet (töltött gomba, plusz szombati maradékok, azokhoz köret, tészta, stb.), András meg lement edzeni. A szokásos tanulás és a vele együtt járó örökös morgolódás. Bálint talán még annyira nem is, - de nyilván neki kevesebb is a megtanulandója még - viszont Ádám ilyen szempontból nagyon ...

 Bálint tegnap hazafelé lelkesen mesélte, hogy kapott egy nagy! ötöst matekból. Megdicsértem, hogy nagyon ügyes, de mégis miből? Írtak, gyakorlás, szorgalom??? Aztán mondja hogy a 3-as szorzótáblából. Csak néztem elkerekedett szemekkel, hogy az mégis hogy lehet, hiszen nem is mondta, hogy már tanulták, nem is gyakoroltuk! Aztán kiderült, hogy délelőtt tanulták, délután meg aki úgy gondolta, megpróbálhatta elmondani Réka néninek. Megpróbálta. Tudta. Nekem is elmondta.... tudja! Csak ámulok! Edzésen is nagyon ügyes volt. Jól védett a kapuban, aztán amikor kijött akkor tök ügyesen, magabiztosan játszott, és a büntetőknél úgy bevarrta a gólt, mintha nem is a mi Bálintunk lenne. Szárnyal a gyerek! :) Nem tudom meddig, de remélem tartani fog ez a lelkesedés!

 Itt a Győr-Szolnál van egy olyan jó kis szokás, amit eddig hiányoltam mindenhonnan, hogy megünnepeljük egymás névnapját. A névnapos süti(ke)t süt, a többiek köszöntik.  Most Edina névnapot ünnepeltünk, és Edina nagyon brutál módon készült. Nem tudom hányféle sütit hozott, voltak sósak is, egy rakat üdítővel... Ez az, amit nehéz überelni. Én nem vagyok az a nagy sütögetős, így a két süti tőlem nem kis teljesítmény volt, de eeeez ahhoz képest..... Jó degeszre ettük magunkat, és közben arról beszélgettünk, hogy mindenki szeretne leadni jó pár kilót. :) Délután András felvett, mert ma kocsival volt dolgozni, így együtt mentünk a gyerekekért. Focis kártyát akartak maguknak, de a Tesco-ban nem volt, és ment a morgolódás Bálint részéről. Így otthon, mikor hazaértünk, felajánlottam, hogy ha akarnak akár el is mehetnek ketten a Lidl-be megvenni a kártyákat. Egyik sem ellenkezett, sőt, egyből bólogattak hogy oké, rendben, már indulnak is. Kaptak egy ezrest, és a lelkükre kötöttük, hogy...

 Pénteken jött apum hozzánk. András kocsival volt dolgozni, így jött értem a munkahelyemre15:50 körül. Apu már a ház előtt várt minket, a gyerekek még éppen akkor sétáltak hazafele. Volt meglepetés "Papaaaa!" üdv rivalgás.  Szombaton Bálintnak téli Bozsikja volt Gyirmóton. András elvitt minket, Ádám otthon maradt apummal. Aztán András is elment, mert neki meg Ergo OB volt, ahol most nem versenyzőként vett részt, hanem a Honvédséggel húztak le azt hiszem 170 km-t, mert talán annyi éves az alakulatuk....erről nincs pontos infóm. Így úgy volt haza buszozunk Bálinttal, de végül sikerült megkérnem egy ismerőst, hogy hozzanak minket haza. Bálint kapus volt és fantasztikusan jól védett annak ellenére, hogy ő nem kapus. Kapott persze gólt, de keveset, és nagyon jól játszott a csapat is. Sátorban volt a meccs, azért a végére átfagytunk kicsit (mi nézők). Most is fotózgattam, sajna annyira nem lettek jók a fényviszonyok miatt.  Vasárnap tanulás és takarítás volt előirán...

Bálint megszerezte a 100 piros pontot. Ebben benne voltak az értékelések (kiv. megfelelt, 90% felettiek, ötösök, piros pontok). Nem gondoltam volna hogy februárra sikerül. Ádámét számoltam épp össze, mert nagyon sok ötöse van, Bálintét csak kíváncsiságból néztem meg. Egyébként Ádám sincs már nagyon elmaradva, 93 db 5-ösnél tart. Ádám először ment fociedzésre egyedül. Már világos van induláskor, és azért lassan 11 éves, valahogy el kellett kezdeni az önállóságot. Az egyik focistársával cseréltek telefonszámot, aki szintén a lakótelepen lakik, és vele beszéltek meg találkozót a ház mögé 16:30-ra. Lestük az ablakból, büszkék voltunk. Egymás mellett beszélgetve rollerezve indultak el. Edzés végére azért mentem érte, mert még sötét van fél 7-kor. Állítólag egy tanár rosszul lett a sulijukban. Azt hiszem Ancsa néni, a 4.d osztályfőnöke. Elájult a folyosón. Persze ilyenkor szárnyra kellnek mindenféle híresztelések is, úgy mint például hogy újra is kellett éleszteni, ami szerencsére nem volt...

Ádáméknál nem szórják a piros pontokat. (10 nyomda után jár 1 piros pont, 10 piros pont után egy katica, 10 katica=100 piros pont, amivel kiérdemlik, hogy az igazgató bácsi kezet fogjon velük és kikerüljenek a dicsőség falra.) A mai napon viszont megkapta az első piros pontját az itthon elvégzett matematika házi feladatára. Pedig nagyon nem akarta pénteken suli után megcsinálni, de mivel ebéd után hazajöhetett, így ennek a feladatnak a megírása itthonra maradt. (relációs jeleket kellett rajzolnia több soron keresztül). Örömmel jött ma haza, mert ma még az ebédet is megette, mert paradicsomleves és rizses hús volt. :) Végre!!!

Szeptember 2. (hétfő) Ádám első osztályos lett. Szeptember 2.-án, hétfőn volt az évnyitó, ahová én is elkísértem. Csinosban (fehér ing, szürke rövid csini nadrág) kellett menni, és csak az első osztályosokra koncentráltak. Bálintot leadtuk az oviba, ő nagycsoportot kezdett az idén, majd Csilláékkal (egész család) elsétáltunk a sulihoz. Kint vártunk az udvaron, hogy a tanítónénik összeszedjék a gyerekeket. Ádám sokat bújt, látszott, hogy izgult. Amikor a taniító néni összeszedte őket, kétségbeesett arccal nézett rám, de zokszó nélkül ment és csinálta amit kértek. Az egész aula székekkel volt tele, és teljesen szétszórták az elsősöket. Ez azért volt, mert minden kis elsős kapott egy 7. vagy 8. osztályos tanulót, aki később aztán felkísérte az osztályába. A műsor nem volt hosszú, kicsit beszélt az igazgató, volt két műsorszám (néptánc, és ugrálókötél), illetve az elsősök a mellettük ülő nagytól kaptak egy Arany János Ált. Isk. kitűzőt, amivel hivatalosan is befogadták az új kis diákokat...

Ádám megkezdi szeptemberben az iskolát, elballagott az óvodából. Szoktuk kérdezgetni, de még nincs meg az az izgalom, nem várja annyira. Pár hete azt mondta, azért nem várja, mert a Bálint már nem lesz vele.  A suli választáson nem nagyon gondolkodtunk. Azt tudtuk, hogy hová nem szeretnénk, ez pedig pont a körzetes iskolánk. Sajnos nagyon rossz híre van az iskolának, ráadásul elég régóta van rossz híre. Vegyes összetételű, sok a kisebbség, a problémás gyerek, drog problémákról is hallottunk, mi nem akartuk. Régebben még két iskola között gondolkodtunk, mindkettőnek jó híre van a városban, és ezek vannak hozzánk pont a legközelebb a körzetesen kívül. Aztán végül maradt az Arany János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, ahol a cél az angol osztályba való bejutás volt. András evezőstársa révén volt ismerősünk is, aki felajánlotta segítségét, amire aztán nagy szükség is volt a hatalmas túljelentkezés miatt. Kétszer voltunk nyílt napon, egyszer Andrással még december 5.-én, ahol a ...

Már régóta horkolt Ádám, és ez sajnos egyre jobban erősödött, főleg ha valami olyan virágzott, amira erőteljesebben allergiás volt. A horkolás mellett meg egyre többször előfordult olyan, hogy nem vett levegőt alvás közben a száján, légzéskimaradásai voltak. Idén aztán már olyan mértékűvé vált az egész, hogy hiába kapta az antihisztamint, a szteroidos orrsprayt (Claritin, és Flutirin), hogy végül felkerestünk maszekban egy fül-orr-gégészt. Március 14.-re kaptunk időpontot Vasvári Gergelyhez, akinél elmondtuk a panaszunkat, amit a vizsgálat során ő is alátámasztott. Ráadásul nemcsak az orrmandulák voltak megdagadva, hanem a garatmandula is.Igazából az allergiától megdagadtak az orrmandulák, ami miatt folyton szájon át lélegzett, de emiatt olyan terhelésnek voltak kitéve a garatmandulák, hogy azok is megduzzadtak. És ezekből egy csomó dolgot vissza lehetett vezetni amit okozhatott, úgy mint gyakori felsőlégúti megbetegdések, fülgyulladás, rossz étvágy, fáradság a rossz alvástól, bamba...

Meg kell valljam, nem terveztünk idén elmenni. Nagyon sokan vannak, nagyon sokat kell mindenre sorbaállni, és persze mindig van valami hiszti vásárfiák megvétéléért. Gondoltuk idén elmegyünk inkább fürdeni helyette, de sajnos nem olyan volt az idő. Aztán végül délután mégis rászántuk magunkat a fesztiválozásra. A gyerekek nem is tudtak róla, a meghívókat is eldugtam előlük, amiket a város minden évben küld nekik. Persze aztán volt öröm, hogy megyünk. A szokásos karszalagos regisztrációnkkal kezdtünk, ahová fotót most sem vittünk, azonban elég volt a telefonon felmutatni egy képet a gyerekekről. Aztán a Radó sziget iránya felé vettük az irányt, ott szokott lenni mindig a legtöbb értelmes dolog. Épphogy csak beértünk a városba, Bálint persze rögtön éhes volt, és természetesen mindez a kürtöskalácsos előtt jutott eszébe. Az egésznek a szépsége csupán annyi volt, hogy Ádám szigorú diétájába ez most nem fér bele, így ő elkeseredett, hogy ő akkor mit ehet. Már majdnem engedtem, hogy akkor e...

Anya idén 60 éves lett. Olyan furcsa, mert annyira nem néz ki annyinak. Ráadásul emlékszem at 50. szülinapjára ami nem is volt olyan régen. Azt még Zákányban ünnepeltük, és tök nagy buli volt.Azt hiszem még karaoke gépet is szereztünk... vagy csak akartunk? :D Akkor mégsem emlékszem.... Szóval elég kerek volt a szám ahhoz, hogy ne csak egyszerűen megköszöntsük (nem szoktuk túlzásba vinni mi felnőttek a szülinapokat), hanem emlékezetessé tegyük valamennyire. Az ajándékkal viszont gondban voltam, mert egyrészt anyunk nehéz - nem vágyik annyira tárgyi dolgokra, ráadásul elég kritikus és őszinte is. :) Illetve azért ugye vannak mindig anyagi határok is. Végül kitaláltuk, hogy akkor menjünk el kajálni étterembe tesómékkal, és valahogy ezt anyunak is felvezettem. Roppant boldog volt, lelkes, és persze hozzátette, hogy nehogy merjünk ajándékot venni, mert akkor megharagszik, neki ez így tökéletes lenne. Egy dolog nem jött össze, nem esti program lett belőle, így az élőzenés étter...

Az első két hét a nagyszülőké volt. Ahogy írtam az előző bejegyzésben, apukám (Papa) jött hozzánk szombaton. Andrással együtt jöttek, mert András szombaton Budapesten volt evezősversenyen. Ő reggel Győrből busszal ment Fehérvárig, onnan a bátyjával autóval Pestre, haza meg apu hozta Fehérvárról. Mi éppen játsziztunk a gyerekekkel amikor megérkeztek, oda jöttek hozzánk, volt is meglepetés a fiúknak, mert azt hitték, csak vasárnap jön majd a Papa. A hét nagyon gyorsan eltelt, majdnem hogy nem is emlékszem mi volt. Én a munkából általában hamar hazaértem, a gyerekek már általában azzal fogadtak, hogy "Anya, lemegyünk?" Apu nem panaszkodott, jól elvolt velük. Az első napokban még lejárt velünk játszira, de aztán elég hűvös lett az idő, ő meg nem hozott agával melegebb ruhát, így inkább itthon maradt aztán és meccset nézett. Merthogy foci VB kezdődött, amit idén Oroszország rendezett meg. Pénteken aztán 3 órakor indultak Fehérvárra, merthogy Anyu idén Fehérváron vigyázott fiúkr...

A héten vége lett az ovinak. 4 hét leállás, a fiúk nem mennek június 25-től július -22-ig. Most még nem volt olyan vészes megoldani, bár azért szervezést igényelt ez is. Ma érkezik hozzánk apukám, az első héten ő fog vigyázni a gyerekekre.  Aztán pénteken mennek Fehérvárra, anyunál lesznek egy hetet. Hát, kíváncsi leszek. Ők sem voltak még tőlünk egy hetet távol, és mi sem voltunk még itthon nélkülük. Anyu tervezi, hogy majd kijárnak a kertbe, meg viszi őket Koronás játszóparkba, csak az idő legyen jó. A 3. héten András lesz velük, majd az utolsó héten megyünk nyaralni Szarvasra. Nyaralni már voltunk idén egyszer, Hévize mentünk Erzsébet programos pályázattal. (kétgyermekes szülőknek szóló pályázattal). Már másodjára nyertünk pályázatot, pár éve (2013) Ádámmal voltunk Balatonöszödön 10.000 Ft-ért. Most 15.000,- Ft volt négyünknek a teljes ellátás a Napsugár Apartmanban Hévizen. Június 1-jén (pénteken) mentünk, hétfőn (4.-én) jöttünk haza. A reggeli a hotelben volt a 3.-on svéd...